A Szavak Világáról
Legszebb magyar szavaink első szubjektív listáját először Kosztolányi Dezső állította össze.
Ezek között ott szerepel: a csók, a szív, a láng. Közvetlenül a magyar nyelv napja után milyen jó erről elmélkedni: mennyi mindentől gazdag a magyar anyanyelv, és melyek azok a szavak, amelyek valamiféle mélységgel és töltéssel bírnak.
Örömteli, hogy mennyi ilyen szó van! Kinek-kinek meglehetnek a saját legszebb szavai. Egyénre szabott ajándék és szabadság ez a saját nyelvünktől. Kosztolányinál kiemelt minőségben jelennek meg az anya, a gyöngy, a szűz, a vér szavak is. Nekem is van egy különleges töltettel bíró szavam, ami számomra a legszebb. Ez a harang!
A harang szerepe mindig is a figyelem, a tisztelet és az emlékezet felkeltése volt. A mindennapok forgatagába annak belekongatása: Ember, figyelj az életedre! Figyelj az idődre! Figyelj a veszélyre! Figyelj az emlékezetre! Figyelj a valóságra! Figyelj a történelemre! Figyelj a déli harangszóra és mondd el gyermekeidnek, hogy a magyarok bátorsága miatt szól a harang minden délben! Figyelj a szeretetkapcsolatokra, ami összeköt égi és földi irányba. Ember, figyelje a lelkedre, a belső minőségedre. A harang mindig figyelemre szólít és éberségre hív. Cselekvésre és alapos elgondolkodásra
A harangnak oly sok funkciója van: legtöbbször időt jelez, templomba hívogat, ha kell veszélyre mutat. Van, amikor kegyelettel emlékeztet. És van egy harangszó, ami mindenkinek kijár egy utolsó úton. Sosem mindegy, kiért szól a harang. És az sem mindegy, mit üzen a harang. A harang ugyanis mindig élőknek üzen. Több tiszteletet, több éberséget, több méltóságot! A harang mozgása kifejezi: van kezdet és van vég. Közte az élet, amelyben nagyon nem mindegy, hogy mi történik. Nem mindegy, hogy életünk haragja repedt-e, avagy hittel, reménységgel, szeretettel teli.




