Sokszor hallom, az új, fiatal, feltörekvő generációban óriási a potenciál.

Gyermekkorában a legtöbb szerencsés embernek megadatik az édesanya és az édesapa szerető közelsége.

Legszebb magyar szavaink első szubjektív listáját először Kosztolányi Dezső állította össze.

Ma reggel a szokásos biciklizés előtt egy pillanatra magamba fordultam.

Ezekben a napokban kicsit lelassul és megnyugszik az ember. 

Egy korábbi bejegyzésemben felvillantottam a lehetőségét, hogy majd írok nektek arról hogyan tudom eldönteni, hogy valaki magamért vagy a pénzemért szeret.

Forrong a világ. Folyton folyvást, mindig máshol.

Mostanában többször megkaptam a kérdését: „Nem nehezebb úgy ismerkednem, hogy mindenki által ismert az anyagi helyzetem?” illetve, hogy: „Honnan tudom, hogy önmagamért szeretnek?”.

Egy korábban élt gondolkodó szerint: „Ha valaki semmit sem hajlandó kockáztatni az eszméiért, akkor vagy az eszmével, vagy az emberrel van a baj.” És mennyire igaz!

A magunk és mások felé való megbocsátás kettős iránya nyugodtan nevezhető lelki méregtelenítésnek. 

Van egy hely, amelyre - bármilyen távolból - mindig otthonodként nézhetsz.

Úgy szoktam mondani, hogy cégvezetőként a gyereknevelés a világ legnehezebb extrém sportja.

Időről időre felmerül a kérdés: jó-e az, ahogy manapság a demokrácia működik?

  Elsőként magyarnak, másodikként európainak tartom magam, együttérzek a britekkel. Ugyanakkor letaglózott a döntésük, hogy távozhatnak az Unióból. Mi magyarok mindig is értékeltük a britek kiegyensúlyozó szerepét az Unióban, és ez nagy űrt hagyhat maga után.  

Azt gondolod az élet végtelen, miközben valójában egy pillanat csupán.

Cégvezetőként a mai napig szeretem figyelemmel kísérni a vállalkozásomon belül adódó nyitott pozíciókra jelentkezők kiválasztásának folyamatát. Az évek során jó néhány önéletrajz fordult meg a kezeim között, a színvonalat pedig az erősen hullámzó jelzővel tudnám leginkább behatárolni. Az alábbiakban néhány, önéletrajzokkal kapcsolatos gondolatomat és tanácsomat gyűjtöttem össze.