Az igazi irodalmi nagyágyúk között, mint például Petőfi, Madách vagy Wass Albert, meglehetősen nehéz elképzelned magad íróként. Néhány dalszövegem angolra való átültetése közben azonban olyan visszajelzéseket kaptam, hogy egyes dalszövegeim versként is megállnák a helyüket. Ez felbátorított, hogy néhány régebbi asztalfióknak íródott versemen újra dolgozni kezdjek. Szeretem a szavak nagyszerűségét. Azt, ahogyan a szavak formálható gondolatokat öltenek. Olyan ez, mint aképzelőerő Rubik kockája.
Sokszor hallom, az új, fiatal, feltörekvő generációban óriási a potenciál.
Gyermekkorában a legtöbb szerencsés embernek megadatik az édesanya és az édesapa szerető közelsége.
Legszebb magyar szavaink első szubjektív listáját először Kosztolányi Dezső állította össze.
Ma reggel a szokásos biciklizés előtt egy pillanatra magamba fordultam.
Ezekben a napokban kicsit lelassul és megnyugszik az ember.
Egy korábbi bejegyzésemben felvillantottam a lehetőségét, hogy majd írok nektek arról hogyan tudom eldönteni, hogy valaki magamért vagy a pénzemért szeret.
Forrong a világ. Folyton folyvást, mindig máshol.
Mostanában többször megkaptam a kérdését: „Nem nehezebb úgy ismerkednem, hogy mindenki által ismert az anyagi helyzetem?” illetve, hogy: „Honnan tudom, hogy önmagamért szeretnek?”.
Egy korábban élt gondolkodó szerint: „Ha valaki semmit sem hajlandó kockáztatni az eszméiért, akkor vagy az eszmével, vagy az emberrel van a baj.” És mennyire igaz!
A magunk és mások felé való megbocsátás kettős iránya nyugodtan nevezhető lelki méregtelenítésnek.
Van egy hely, amelyre - bármilyen távolból - mindig otthonodként nézhetsz.
Időről időre felmerül a kérdés: jó-e az, ahogy manapság a demokrácia működik?
Azt gondolod az élet végtelen, miközben valójában egy pillanat csupán.
Ismertem egyszer egy kis srácot, aki ejtőernyős szeretett volna lenni.
...Hosszú és kalandos kapcsolat volt az övék.
Az utcán sétáló járókelőket szemlélve valószínűleg mindannyian kategorizálunk.
2018-at írunk. Ezzel együtt az önjelölt prédikátorok korát.
Vajon megtagadja-e önmagát és származását az, aki külföldre költözik? Elítélhetünk-e bárkit, aki anyagi megfontolásból, egy jobb élet reményében, vagy egyszerű belső indíttatásból kifolyólag úgy dönt, külföldön próbál szerencsét? Mennyire számít jobban vagy kevésbé magyarnak bármelyik külhoni és vajon van-e jogunk ujjal mutogatva hazaárulónak, magyartalannak esetleg haszonlesőnek titulálni ezeket az embereket?
Merész embernek tartom magam. Olyannak, akinek az életét néhány fóbia is ‘megédesíti’. Ettől gyenge lennék? Aligha. Hogy ez megrövidít-e? Biztos vagyok benne!
Döntések: vannak jók és vannak rosszak.
A sikerre minden élethelyzetben, mindenkinek szüksége van.
Mindegy mit csinálunk, az emberek mindig véleményt alkotnak majd rólunk.
Ne másoktól várd, hogy jobbá tegyék az életed; ez a te feladatod.
Nyolcvanas évek, Ausztria. Életem egyik legmeghatározóbb találkozója - a Dalai Lámával.
Mindig is féltem a repüléstől. Ebből adódóan a legtávolabbi helyszínekre szervezett üzleti tárgyalásokra és nyaralásokra is autóval utazom. Elvezettem már Angliáig, Spanyolországig és körbe autóztam Olaszországot. Megszámlálhatatlanul sokszor átszeltem Németországot, de gyakori látogató vagyok Velencében és Bécsben is.
Az első kép, ami a nyár kapcsán az eszembe villan, egy végeláthatatlan levendulamező. Minden év júniusában ellátogatok a Tihanyi Levendula Fesztiválra. Ez a gyönyörű Balaton-parti település Bencés Apátságával a lila levendulatenger díszletei között ilyenkor a szokásosnál is impozánsabb látvánnyá változtatja a Tihanyi-félszigetet. A magaslati levegő hűsítő szelőjét és a nyári nap simogatását a minden irányból körül ölelő levendula illat teszi még kellemesebbé. Azt mondják, az illatok az emlékek legjobb őrzői. Talán ezért is él bennem oly’ eleven az egyik tihanyi látogatásom emléke.
Az internet világa: ami előny az hátrány is lehet. Nézd meg ezt a videót mielőtt belépnél a ‘virtuális világodba’.
Az én szememben csodálatot érdemel minden olyan személy, aki az élethosszig tartó tanulás híve.
El kell, hogy hagyd a kijárt utat, ott már nagyon sokan vannak.
Órákig tudnám nézni a nem emberi kéz által alkotott dolgokat: hegyeket, csillagokat és patakokat.
Követhetsz bármely vallást, egy sajátos hitrendszert, netán semmit. Légy bármennyire nyitott, szabadelvű, ha hibákat követsz el, előbb-utóbb rájössz, hogy ezek valamilyen formában ’visszaszállnak’ rád.
Nemrégiben kaptam egy levelet egy kedves hölgytől, aki azzal kapcsolatban kérte a véleményemet, miként tudná értékelni, amilye van. Ez az üzenet mélyen elgondolkodtatott, hiszen én magam is gyakran tapasztalom, mennyire könnyű magától értetődőnek venni a bennünket körülvevő személyeket és dolgokat.
Van egy dolog, ami minden embert összeköt a világon, ez pedig az édesanya. Ma, anyák napján hálával és köszönettel gondolunk a nőkre, akik által lettünk, akik életük egy bizonyos szeletét nekünk, gyermekeiknek adták.
Hogyan tanítsuk meg egy gyereknek, mi is az adó? Kérjük el a fagyija huszonhét százalékát. Bár nem ilyen ’kegyetlen’ módszerekkel, de saját gyerekeimet mindig igyekeztem a való életre nevelni. Elképesztőnek tartom, hogy az iskolák még mindig a trigonometriával tömik a diákok fejét. Ezt a tudást csak az emberek elenyésző százaléka fogja a mindennapokban is hasznosítani, mindeközben a mindenki számára kötelezően fizetendő adóról szinte szó sem esik.
Sokszor hallom, az új, fiatal, feltörekvő generációban óriási a potenciál.
Gyermekkorában a legtöbb szerencsés embernek megadatik az édesanya és az édesapa szerető közelsége.
Legszebb magyar szavaink első szubjektív listáját először Kosztolányi Dezső állította össze.
Ma reggel a szokásos biciklizés előtt egy pillanatra magamba fordultam.
Főoldal
| Bio
| Blog
| Az üzletember
| A zenei producer
| Az író
| A filantróp
