Tudni Kell Bocsánatot Kérni és Megbocsátani
A magunk és mások felé való megbocsátás kettős iránya nyugodtan nevezhető lelki méregtelenítésnek.
Belső világunk fájdalmas sebeinek gyógyító folyamata egyenesen nélkülözhetetlen. Ideális esetben ez mindig egy őszinte ráébredéssel, és megbánással kezdődik. Egy megbánással, majd egy bocsánatkéréssel. Az emberi élet azonban jól tapasztalhatóan nem ideális.
A megbánás lehet felszínes, és az is lehet, hogy el is marad. Mi csak csaját magunk helyett lehetünk felelősek. Mások helyett nem tudunk gondolkodni, tenni, változni. Márpedig a felsoroltak mind-mind nagy belső munkát igényelnek. A bocsánatkéréshez és a megbocsátáshoz is komoly út vezet. Ráadásul egyikre sincs abszolút recept. Csak szándék lehet és lelkület. Sokszor erő az erőtlenség felett. Amikor a személyes bánatra indulat és keserűség tör fel, akkor a dac megold valamit? És a gyűlölet megold valami? A belső fájdalmak ott vannak, ott lehetnek bennünk. Ez abszolút emberi. Emberi az érzékenységünk és a méltóságunk. Ezek a dolgok nem intézhetők el csak úgy a felszínen. Sem a bocsánatkérés, se a megbocsátás. A nagyon mély sebek nagyon lassan gyógyulnak. Nem csak az időtől. A gyógyuláshoz, a lelki kiegyenesedéshez alázat kell. Ez nem a gyengeség jele. A könnycsepp sem a gyengeség jele.
A megbocsátás sem a gyengeség jele. Éppen ellenkezőleg. Ahhoz kell nagy erő, hogy bevalljuk magunknak, és a másik embernek: hibáztunk. Ugyanígy mások a mi irányunkba. Ez egy lehetőség. Ez a lehetőség nem könnyű út. Sokszor kegyetlenül nehéz. De a felgyülemlett harag és bánat csak így kap útilapot. A lélek pedig csak így nyer békességet! A megbocsátás képessége a boldog és kiegyensúlyozott élet egyik alapköve.
